fbpx

Szemléletváltás az adóhatóság ellenőrzéseiben

A központi költségvetés legfőbb bevételeinek biztosításáért a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) felel. Ezek az összegek részben önadózás útján folynak be az adózói bevallásoknak, befizetéseknek köszönhetően, részben pedig ellenőrzés útján, annak eredményeként, a megállapításként realizált összeg megfizetésével és/vagy beszedésével. Többen úgy gondolják, hogy az önadózás útján történő befizetések aránya jóval magasabb, mint az ellenőrzések következményeként megfizetett vagy beszedett összeg, ami önmagában igaz is. Azt viszont fontos kihangsúlyozni, hogy az önadózás kizárólag akkor tudja megfelelő szinten biztosítani a bevételeket, ha egyrészt az adókötelezettségek teljesítését megfelelő színvonalú szolgáltatásokkal lehetővé teszi a NAV az adózók számára, másik oldalról viszont azt sem szabad vitatni, hogy az önadózási hajlandóságot, szándékot alapjaiban befolyásolja a NAV ellenőrzési vagy hatósági tevékenysége. Ezzel tartja fenn az adóhatóság az ellenőrizhetőség és az ellenőrzöttség tudatát, amely önkéntes jogkövetésre sarkallja az adóalanyokat. Ez akadályozza a gazdaság „szürke” vagy „fekete” zónába való elfordulását, vagyis biztosítja a gazdaság tisztaságát, az adórés kellően alacsony szinten tartását.
A megfelelő hatósági jelenlét, a bármikor felmerülő ellenőrizhetőség tudatának hiányában a megállapított és bevallott, befizetett adók összege eshetőleges, és korántsem biztos, hogy a valóságnak megfelel és fedezetet nyújt a közös kiadásokra.

A szemléletváltás alapjai

 Vitathatatlan, hogy a hatósági szemléletre, a jogszabályok betartása feletti kontrollra alapvetően szükség van. Az is tény ugyanakkor, hogy az adózók jogkövetési hajlandósága sem egyforma és egységes. Számos adózó ismeri a jogszabályokat, azokat be is tartja és sohasem vagy csak ritkán téved, de vannak, akik nem ismerik kellő mértékben vagy nem megfelelően értelmezik a jogszabályokat és ezért vétenek hibát valamely adókötelezettségük teljesítése során. Érthető, hogy velük szemben egy rugalmatlan, szigorú és sarkos hatósági arculat, kemény fellépés szükségtelen, ugyanakkor aránytalan is, hiszen ezen adózók figyelemfelhívásra, figyelmeztető levelek hatására önként is hajlandók javítani az elkövetett hibákat.
Természetesen el kell ismerni, hogy léteznek olyan adóalanyok is (lényegesen kisebb számban), akik a jogszabályi kötelezettségeket szándékoltan szegik meg, tevékenységük jogosulatlan előnyök (pl. áfa-visszaigénylés) megszerzésére irányul vagy feketefoglalkoztatásra, számla nélküli értékesítésre. Egyértelmű, hogy ezen adózói körökkel szemben a jogszabály adta valamennyi lehetőséggel, eszközzel fel kell lépnie a NAV-nak, sőt, amennyiben az adózói tevékenység bűncselekmény gyanúját is felveti, úgy a NAV valamennyi szakterületének (bűnügyi szakterületet is ide értve) együttes fellépése szükséges, hogy a bűnös tevékenységet és a költségvetési károkozást minél gyorsabban és lehetőleg végérvényesen felszámolja, a károk megtérülése érdekében intézkedjen.
Az adóhatóság alapvető feladata, hogy ezen adóalanyi köröket jól körülhatárolja és az igazságos, arányos, ugyanakkor célszerű intézkedéseket velük kapcsolatban kezdeményezze és elvégezze.
A szemléletváltás első lépései
2016 meghatározó év volt az állami adóhatóság életében, mivel ebben az évben megszűnt a korábbi háromszintű struktúra, helyette visszaállt a korábban megszokott gyakorlat szerinti kétszintű működés. Ebben az évben került meghatározásra az adóhatóság felé azon elvárás is, hogy a svéd adóhivatal mintájára alakítsa át tevékenységét és törekedjen arra, hogy rövid időn belül egyike legyen azon állami intézményeknek, amelyet a társadalom legjobban tisztel, elfogad, amelyhez mindenki szívesen és bizalommal fordul kérdéseivel, állásfoglalás-kéréseivel, mivel tudja, hogy azokra szakértő választ kap és akitől szükség esetén a megfelelő támogatást is megkaphatja.
Ettől az időponttól kezdődően még inkább előtérbe került az ún. ügyfélközpontú hozzáállás az adóhatóságnál, amely szorosan összefüggött a szemlélet alapvető megváltoztatásával. Ettől az időponttól kezdődően indult meg a jogkövetéssel arányos fellépés alapelvének fokozott érvényre juttatása, amely maga után vonta, hogy a mennyiségi szemléletet felváltotta a minőségi szemlélet, és ez elsősorban az ellenőrzések irányainak megváltozásában érhető tetten azóta is.

A „kétarcú” adóhatóság

Az adóhatóság – a fenti elvárással összhangban – főként az ellenőrzési tevékenységét alapjaiban átalakította. Az alapvetően jogkövető, néha hibákat elkövető, de együttműködni hajlandó adózókat tevékenységükben segíti, támogatja, számukra szankciók nélkül lehetőséget biztosít a korrekcióra, míg a jogsértő – és ezen belül is kiemelendő a szándékos jogsértő – adózókkal szemben valamennyi eszközével és jogi lehetőségeivel együttesen fellép. Előbbi a „támogató”, míg utóbbi a korábbról már ismert „hatósági” arculatot képviseli.
Ezen eljárások alapjait képezte a kockázatelemzési és kiválasztási tevékenység átalakítása, amely a hatalmas NAV adatvagyon hasznosításával volt hivatott meghatározni egy-egy adózói szegmens jogkövetési hajlandóságát és ezen keresztül előre vetíteni a fellépések irányait, akár szakterületektől függetlenül. Belátható ugyanis, hogy nem az a célravezető minden esetben, ha az ellenőrzési szakterület intézkedik vagy kezdeményez eljárást, mivel a kezdeti időszakban leginkább az ellenőrzés próbált támogató jelleggel fellépni az adózókkal kapcsolatban, amit egyes adóalanyi kör, de még némely könyvelő is félreértett vagy egyáltalán nem értett. Ez a fellépés korábban nem volt jellemző az ellenőrzési szakterületre, amelyen társadalmi szinten is változtatni kellett.
A célzott kiválasztási tevékenység eredményeként elrendelhető eljárások lehetnek ún. támogató eljárások, amikor a hibákra, hiányosságokra személyesen hívja fel az adózók figyelmét az adóhatóság, de egyre inkább elterjedtek a gyakorlatban az ún. támogató jellegű ellenőrzések is. Ezek olyan jogkövetési vizsgálatok, ahol nem cél az adókülönbözet feltárása, sokkal inkább az adókötelezettségek teljesítésének vizsgálata és a problémák visszacsatolása az adózóknak, akik ezt önként – önellenőrzés keretében – korrigálhatják. Mindezek mellett számtalan egyéb – korábban teljesen szokatlan – eljárást is bevezetett a NAV, amellyel segítette az adózók tevékenységét. Ilyenek voltak például az ún. levélkampányok, amelyek során jellemző hibákról kaptak értesítést az érintett adózók, megjelölve a korrekció módját, lehetőségeit, az esetleges egyeztetési fórumokat. Ezen eljárások nyilván nem minden esetben járnak sikerrel, előfordul, hogy az adózók részéről nem mutatkozik együttműködési szándék. Ez még azonban nem jelenti azt, hogy azonnali ellenőrzés indulna azon adóalanyoknál, akik nem működtek együtt vagy nem rendezték a velük megismertetett eltéréseket. Ezek nyitott szemléletű intézkedések az adóhatóság részéről, de az együttműködésre, az anomáliák rendezésére nem jelentenek kötelezettséget. Ezen a ponton fontos azt kiemelni, hogy a rendezetlen anomáliák miatt az érintett adózók a későbbi kockázatelemzések során továbbra is eltérésekkel rendelkezhettek, így előbb-utóbb szükséges volt azok rendezése.
Talán nem vagyok teljesen elfogulatlan, amikor azt állítom, hogy a szemléletváltás mára szinte teljesen megvalósult. Egyre nagyobb számban indult támogató eljárás, a jogszabályi lehetőség megteremtése óta minden évben szerepel e tevékenység az ellenőrzési tervben, valamint úgy gondolom, hogy javarészt a munkatársaink gondolkodását is sikerült úgy alakítani, hogy felhagytak a korábbi hatósági szemlélet mindenek felett tartásával és hajlandók, képesek is az adózókkal partneri viszonyt kialakítani, az eljárásokat ennek szemléletében lefolytatni.
A jogkövetéssel arányos fellépés egy másik vetületét jelenti, hogy a szakterületek között is kialakult egyfajta – ehhez igazodó – munkamegosztás. Könnyen belátható a fentebb már említettek alapján, hogy lényegesen kedvezőbb az adózói életút folyamatos nyomon követésével, az online adatok elemzésével a fellépéseinket az adóalanyok életciklusához kötni. Nem szabad megvárni, hogy egy csalárd szándékkal létrejövő adóalany a szemünk előtt fejlődjön, növekedjen, növelje forgalmát, piacát úgy, hogy ezzel károkat okoz a gazdaságnak, a tisztességes adózók versenyhelyzetét torzítja, valamint mélyíti a feketegazdaságot. Ennek érdekében a valós idejű adatszolgáltatásokat fokozottan használva az adóhatóság észlelje ezen adózók életútjának fontosabb eseményeit és azokra minél gyorsabban, lehetőleg azonnal reagáljon (nyilvánvalóan ebben az esetben is a jogkövetéssel arányos fellépéssel).

Az ellenőrzések irányvonalai

Az előbbi gondolatok mentén egyértelműnek tűnik, hogy az adóhatóság éves ellenőrzési terveiben a szemléletváltás is megjelenik, az ellenőrzések irányait ezzel összefüggésben határozta meg a NAV a 2022. évre is. A legnagyobb ellenőrzési fókusz a költségvetés szempontjából legnagyobb kockázatot hordozó tevékenységekre (építőipar, ingatlanközvetítés, turizmus, vendéglátás, személyszállítás), valamint adóalanyi körökre helyezkedett, de emellett jelentős kapacitásokat kell fordítani továbbra is a kockázatelemzésen alapuló anomáliák rendezésére (online adatszolgáltatások elemzése, láncolatok feltárása), továbbá az önkéntes jogkövetés támogatására, amely körben elsődlegesen a támogató eljárások, valamint a támogató jellegű ellenőrzések jelennek meg fő célként. A foglalkoztatotti jogviszonyok rendezése, az alapvető eltérések, rendszerbéli anomáliák azonnali kezelése, gyors rendezése, valamint a nemzetközi automatikus információk hasznosítása 2022. évben is elengedhetetlen, ezáltal kiemelt célként fogalmazódott meg az ellenőrzési tervben.
Ezen irányvonalak mentén az adóhatóság határozott célja továbbra is a gazdaság tisztaságának fenntartása, az adórés alacsony szinten tartása, a jogkövetők védelme, támogatása, a jogsértőkkel szembeni küzdelem, amellyel továbbra is a költségvetési bevételek megóvása, biztosítása érdekében tevékenykedhet.
The post Szemléletváltás az adóhatóság ellenőrzéseiben appeared first on Adó Online.