fbpx

Szolgálati idő és túlfizetés – jogeset

A következőkben egy jogesetet mutatunk be. Tényállás: az elsőfokú nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv – a felperessel a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 96/B. §-a alapján kezdeményezett adategyeztetési eljárás eredményeként, a felperes fellebbezése alapján – 2017. október 20-án határozatot hozott, amelyben az 1975. június 16. és 2016. december 31. közötti időszakra 32 év 138 nap nyugdíjjogosultság elbírálásához figyelembe vehető szolgálati időt, valamint keresőtevékenységgel járó biztosítási, vagy azzal egy tekintet alá eső szolgálati időt jegyzett be a nyilvántartásba.
A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot – a Tny. 42. § (2) bekezdése, 37. §-a (4) bekezdése, 38. § (2)-(3) bekezdése alkalmazásával – megváltoztatta, megállapította, hogy a felperes a fenti időszakban 33 év 139 nap szolgálati és ugyanennyi nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító idővel, ezen belül 30 év 213 nap keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idővel rendelkezik. A határozat indokolása szerint a felperes fellebbezésében megjelölt 1992. január 1. és 1996. december 31., valamint 1998. január 1. és február 28. közötti, egyéni vállalkozóként eltöltött időszakból az 1996. január 1. és december 31. közötti időszakot a NAV által lefolytatott ellenőrzés és a becsatolt bevallás alapján beszámították a szolgálati időbe, a további időket azonban – a Nyilvántartási Osztály és a NAV adatközlése, valamint a felperes által csatolt okiratok alapján – nem lehetett elismerni. A felperes a vitás időszakban bevallást nem teljesített, a folyószámlán terhelés nem található, a személyi jövedelemadó (szja.) bevallások az egyéni vállalkozói szja-köteles jövedelemről szólnak, a bevallott és befizetett járulékokról nem tartalmaznak adatot. Az elismerni kért időszakban a nyugdíjjárulék megfizetése nem igazolt, bevallás hiányában a felperes folyószámláján terhelés, járulék-előírás, ennek hiányában járulékfizetés sem történt. Az 1996. év azért került elismerésre, mert az 1997. november 30-i, 177.462 forint összegű túlfizetés megfelelt a NAV által a 2001. évi utólagos ellenőrzés során előírt 1996. évi járulékok összegének.
A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát azért kérte, mert az alperesnek az 1992. január 1. és 1995. december 31. közötti időszakot a rendelkezésre álló okiratok alapján szolgálati időként el kellett volna ismernie. Hivatkozott arra, hogy bevallást nemcsak 1996. évre, hanem 1992. és 1995. évekre is benyújtott, amelyekben – az alkalmazottja (testvére) mellett – rá vonatkozó járulékfizetési adatok is szerepelnek. Az általa csatolt okiratokkal igazolta, hogy a bevallási, befizetési kötelezettségét teljesítette, az adóhatósági iratokból megállapítható az is, hogy túlfizetései is voltak. A felperes a fentiekkel összefüggésben sérelmezte, hogy az alperes a tényállás megállapítási és az indokolási kötelezettségének nem tett eleget.
Az alperes a kereset elutasítását kérte határozata ténybeli és jogi indokai fenntartásával. Kiemelte, hogy a Nyilvántartási Osztálya és a NAV adatszolgáltatása szerint a vitatott években a felperestől járulék bevallások nem érkeztek, az szja bevallások nem minősülnek járulék bevallásának; a bevallás hiányában teljesített befizetések – a Kúria Mfv.III.10.824/2010/4. számú ítéletében is rögzítetten – nem minősülnek járulékoknak, ezért arra szolgálati idő elismerése iránti igény sem alapítható.
A Kúria döntése és jogi indokai: a Kúria egyéni vállalkozói jogviszony 1992. január 1. és 1994. december 31. közötti időszakának szolgálati időbe való beszámítása tárgyában folyamatban volt perben, az alperes által is felhívott Mfv.III.10.824/2010/4. számú ítéletében korábban iránymutatást adott arról, hogy milyen jogkövetkezménnyel járhat, ha az egyéni vállalkozó nem tesz eleget a (1975. évi II. tv) T. 103/D. § (8) bekezdésében írt, a társadalombiztosítási igazgatási szerv felé fennálló bevallási kötelezettségének. A Kúria rámutatott arra, hogy a járulékbevallás megléte a szolgálati idő és a nyugellátás összegének számításakor elengedhetetlen.
A perbeli esetben a felperes által befizetett összegek jogcímének beazonosítása, éves, illetve havi bontásban történő elkülönítése a bevallási kötelezettség teljesítésének hiányában nem volt lehetséges, a járulékfizetési kötelezettség az igény előterjesztésekor már nem volt teljesíthető, a havi kereset, jövedelem összege nem volt megállapítható. A Kúria rámutatott arra, hogy a fenti körben a mulasztás a felperes terhére esett, annak következtében részére szolgálati időt, függetlenül attól, hogy adóhátraléka nem volt és annak ellenére, hogy utóbb (2007-ben) társadalombiztosítási járulék túlfizetést mutattak ki, szolgálati idő elismerésére nem volt lehetőség.
A Kúria fenti ítéletében kifejtettek a jelen ügyben is irányadók: a jelen ügy felperese részben azonos időszakban (1992. január 1.-1995. december 31.) fennállt azonos jogviszony (egyéni vállalkozói jogviszony) szolgálati időkénti elismerését kérte, a társadalombiztosítási szerv a beszámítást azonos okból, a T. 103/D. § (8) bekezdésében írt bevallási kötelezettség elmulasztásával összefüggésben, amiatt mellőzte, mert annak hiányában, a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján a nyugdíjjárulék megfizetésének tényét nem lehetett megállapítani.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság tévesen, a Kúria fenti határozatával ellentétesen jutott arra a következtetésre, hogy a T. 103/D. § (8) bekezdésében foglalt kötelezettség felperes által történt elmulasztása azért nem zárhatta ki a szolgálati idő elismerését, mert jogszabály kifejezetten nem tartalmaz ilyen jogkövetkezményt. Az alperes a vitatott időszakot – a Tny. 38. § (2) bekezdés alapján – azért nem ismerte el szolgálati időnek, mert ezen időszakra a főállású egyéni vállalkozó felperes járulékbevallást az alperes Nyilvántartási Osztálya és a NAV adatközlése szerint sem teljesített, a bevallás hiányában eszközölt befizetésekre pedig szolgálati idő elismerése iránti igény nem alapítható.
A felperes által csatolt okiratokat a bíróság sem találta alkalmasnak arra, hogy a nyugdíjjárulék alapot képező jövedelem megfizetésének tényét megállapítsa. A bíróság az alperest az alapul szolgáló jogszabályok megjelölése nélkül, tévesen kötelezte arra, hogy az 1994. és 1995. évi adóbevallások és a felperes által csatolt, társadalombiztosítási szervekhez (Budapesti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság, Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár) és az adóhatósághoz teljesített befizetéseket igazoló csekkek adatainak egybevetésével, az adóhatóság 2001. évi eljárásához hasonlóan vizsgálja a járulékfizetéssel „fedezett” időszakokat.
Az 1996-os év szolgálati időkénti elismerésére azért kerülhetett sor, mert az adóhatóság az általa 2001-ben lefolytatott utólagos ellenőrzés során az elévülési időn belül járulékfizetési kötelezettséget írt elő; a korábbi időszakot illetően erre nem került sor. Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a társadalombiztosítási szervhez teljesített befizetések jogcíme bevallás és járulékelőírás hiányában nem azonosítható. Járulék előírására bevallás, vagy ellenőrzés alapján kerülhet sor, az 1992-1995 évekre vonatkozóan ellenőrzésre és járulék megállapítására a társadalombiztosítási szervek eljárásában nincs jogszabályi lehetőség, így az alperes a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem volt további bizonyításra kötelezhető. A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és – tekintettel arra, hogy a társadalombiztosítási határozat a keresettel támadott körben nem jogszabálysértő -, a keresetet elutasította. (Kúria Kfv. 37.837/2019/6.)The post Szolgálati idő és túlfizetés – jogeset appeared first on Adó Online.