Hírek

A termékimport alapesete az, amikor olyan terméknek a Közösségbe történő behozatala történik (har­madik országból), amely termék nem tekinthető vámjogi értelemben szabad forgalomba helyezettnek, azaz mindaddig, amíg a harmadik országból érkező terméket a Közösségben vámjogilag nem helyezik szabad forgalomba, termékimportról nem beszélhetünk. Termékimportot érintően számos érdekesség, kérdés merül fel, cikkünkben említünk néhányat a láncértékesítések kapcsán.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 24. § (1) bekezdése szerint termék importja: olyan terméknek a Közösség területére történő behozatala vagy egyéb módon való bejuttatása, amely – az Európai Közösséget létrehozó Szerződés (a továbbiakban: Szer­ződés) 24. cikkének értelmében – nincs szabad forgalomban. A (2) bekezdés szerint termék importja az is, ha a szabad forgalomban levő terméket a Közösség vámterületének azon területrészéről hozzák be, vagy egyéb módon juttatják be a Közösség más területére, amely területrész e törvény alkalmazásában harmadik állam területével esik egy tekintet alá.
Az általános forgalmi adó rendszerében termékimportról kizárólag a harmadik országból (ideértve a Közösség áfa-területének -vagyis az Áfa tv. 4. § (2) bekezdése szerinti területnek – nem minősülő tagállami területeket is) érkező termékforgalom kapcsán beszélhetünk. A termékimport alapesete az, amikor olyan terméknek a Közösségbe történő behozatala történik (har­madik országból), amely termék nem tekinthető vámjogi értelemben szabad forgalomba helyezettnek.
A termékimportnak nem fogalmi eleme, hogy a terméket harmadik országból Magyarország területére léptessék be. Ez azt jelenti, hogy az Áfa tv. vonatkozásában termékimport az is, ha a termék Közösségbe történő bejuttatása az Egyesült Államokból németországi beléptetéssel és németországi szabadforgalomba helyezéssel történik, más kérdés, hogy a konkrét adókötelezettségek ilyen termékimport esetében nem Magyarországon, hanem Németországban keletkeznek. A termék harmadik országból történő bejuttatását követően nem feltétlenül történik meg azonnal annak szabadforgalomba helyezése.
Előfordulhat ugyanis, hogy a harmadik országból behozott termék valamilyen különleges vámeljárás alá, vagy különleges vámjogi helyzetbe kerül. Ilyen lehet például:

a vám elé állítás során történő átmeneti megőrzés,
a vámszabad területre vagy vámszabad raktárba történő betárolás,
a vámraktározási eljárás,
a vámfelügyelet melletti feldolgozás,
az aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás,
a teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatali eljárás,
a külső közösségi árutovábbítási eljárás.

Teljesítési hely általános szabályaként említendő az Áfa tv. 53. §, mely szerint termék importja esetében a teljesítés helye a Közösség azon tagállama, ahol a termék a Közösség területére történő behozatalakor vagy egyéb módon való bejuttatásakor van. Az Áfa tv. 24. § (1) bekezdésének megfogalmazásból ugyanakkor az következik, hogy a termékimport akkor valósul meg, amikor a szabadforgalomba bocsátás megtörténik, így az 53. § alkalmazásában is csak akkor lehet a belépés tagállamát import tagállamnak tekinteni, ha ott a terméket szabadforgalomba is bocsátják.
Amennyiben a szabadforgalomba bocsátás a termék Közösségbe történő belépésének helye szerinti tagállamban nem történik meg, akkor a termékimport teljesítési helyének meghatározására az Áfa tv. 54. §-a alkalmazandó.
Ez a szakasz azon termékimport teljesítési helyét rendezi, amely olyan termékre vonatkozóan teljesül, amely terméket nem helyeztek azonnal szabad forgalomba a Közösség területére történt belépéskor, hanem a termék felett rendelkezésre jogosult személy kérelmére speciális vámeljárás alá helyeztek, vagy a termék speciális vámjogi helyzetbe került. Az ilyen speciális vámjogi helyzetű, vagy vámeljárás alá helyezett termék importja abban a tagál­lamban teljesül, ahol kikerül a speciális vámeljárás alól, illetve, ahol a termék speciális vámjogi hely­zete megszűnik. Tulajdonképpen abban az esetben, ha a termék felett rendelkezésre jogosult személy a terméket a speciális vámeljárás alól ki akarja vonni, vagy a termék speciális vámjogi helyzetét meg akarja szüntetni, akkor kérnie kell az adott tagállam vámhatóságától a termék közösségiesítését, azaz szabadforgalomba bocsátását.
Az Áfa tv. 64. § (1) bekezdése szerint az 54. §-ban említett esetekben teljesítés a termék ott meghatározott vámjogi helyzetének [54. § (1) bekezdésének a) pontja] megszűnése, illetőleg a termék ott meghatározott eljárások [54. § (1) bekezdésének b)-d) pontjai] hatálya alóli kikerülése.
A vámjogszabályok alapján a vám megállapítása a vámhatóság által hozott határozattal történik.
A termékimport utáni adófizetés – főszabályként – vámhatóság általi kivetéssel zajlik. Ilyen esetek­ben az import áfát a vámhatározatban megjelölt módon és határidővel kell megfizetni, ugyanakkor az áfa-bevallásba – nem önadózásos konstrukcióról lévén szó – beállítani nem kell.
A termékimport további jellemzője, hogy – ellentétben a termékexporttal – nem minden esetben jár együtt termékértékesítéssel, tehát például tulajdonváltással. Ha a termék harmadik országból belföldre bejut, és szabad forgalomba kerül, akkor az az áfában már önmagában adóztatható tényállás akkor is, ha a termék nem cserél tulajdonost. A termékimport tehát az áfa alkalmazási hatályát meghatározó Áfa tv. 2. §-a alapján értékesítés nélkül, önmagában is az áfa tárgyi hatálya alá tartozó adóztatandó tényállás. Nagyon fontos, hogy az import megvalósulásának az sem akadálya, ha az eladó nem harmadik országbeli, hanem más tagállambeli adóalany. Ha a termék harmadik országból kerül belföldre és itt szabad forgalomba helyezik, akkor is termékimport valósul meg, ha más tagállami az eladó.
Lényeges, hogy amennyiben a termék nem kerül belföldre, úgy termékimport címén nem keletkezik adókötelezettség, még akkor sem, ha belföldi adóalanyokról van szó. Ha fizikailag nem lép határt a termék, akkor belföldi értékesítés címén sem adóköteles az ügylet és a vevő által végzett további eladás sem, függetlenül attól, hogy esetleg a vevő importáló lenne akkor, ha a termék belföldre belépne. Példával szemléltetve, ha két magyar adóalany Ausztráliában elad egy gépet, amely nem kerül belföldre, magyar hozzáadottérték-adót nem kell fizetni az értékesítés után, de még az sem magyar áfás ügylet, ha a vevő ezt a járművet külföldön továbbadja.
A termékimporttal kapcsolatban szükséges még egy teljesítési hely szabályt is tisztázni, amely „felülírja” a termékértékesítés általános teljesítési hely szabályát. Az Áfa tv. 26. §-a szerint annak a termékértékesítésnek a teljesítési helye, amelynek megvalósulásához a termék elfuvarozására is szükség van, az a hely, ahol a termék a beszerző nevére szóló rendeltetéssel a fuvarozás megkezdésekor vagy a termék küldeménykénti feladásakor van. Ehhez képest azonban speciális szabályt fogalmaz meg az Áfa tv. 28. §-a, amely előírja, hogy ha viszont a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor a Közösség területén kívül van, az importáló általi termékértékesítés teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a termék importja teljesül. Ez azt jelenti, hogy az áru újrafeladása nélkül – folyamatos szállítás mellett is – új teljesítési helye lesz annak a további értékesítésnek, amit az importáló teljesít, és ez az új teljesítési hely mindig az import-tagállamához igazodik.
Láncértékesítés szabályai
Az általános forgalmi adó tekintetében láncügyletek, láncértékesítések alatt azt értjük, amikor ugyanazt a terméket többször értékesítik egymást követően, azonban a terméket csak egyszer fuvarozzák el a láncban lévő első értékesítőtől az utolsó beszerző részére. Ezekben az esetekben csak egy olyan termékértékesítés van, amelyet fuvarozással egybekötött termékértékesítésnek kell tekinteni, ezért fontos, hogy egyértelműen meghatározásra kerüljön, hogy az értékesítési láncban melyik az a termékértékesítés (adómentes termékértékesítés), amelyhez a fuvart hozzárendelni szükséges.
Abban az esetben, ha a terméket többször értékesítik oly módon, hogy azt közvetlenül a sorban első értékesítőtől a sorban utolsó beszerző nevére szóló rendeltetéssel adják fel küldeményként vagy fuvarozzák el, a 26. § (fuvarozással párosuló termékértékesítés teljesítési hely a fuvarozás megkezdésének helye) kizárólag egy termékértékesítésre alkalmazható, az Áfa tv. 27. § (1) bekezdése szerint.
Ennek a szabályozásnak az az indoka, hogy ugyan az ügylet során több értékesítés történik, azonban mivel a termék fuvarozására az egynél több értékesítés ellenére fizikai értelemben csak egyszer kerül sor, ezért az ún. fuvarozásos értékesítésekre vonatkozó teljesítési hely szabályát is csak egy értékesítésre vonatkozóan lehet értelmezni. (Áfa tv. 26. §) Eszerint abban az esetben, ha a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék – a beszerző nevére szóló rendeltetéssel – a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van.
A láncügyletek során mindig meg kell vizsgálni, hogy melyik az az értékesítés, amely fuvarozásos értékesítésnek tekinthető, és amelynek teljesítési helye eszerint minősül, ugyanis ettől függ a másik értékesítés teljesítési helye is. A láncügyletben a nem fuvarozásos értékesítések teljesítési helyét az határozza meg, hogy a láncban hol helyezkednek el a fuvarozásos értékesítéshez képest.
Amennyiben a sorban az első értékesítő fuvaroz, akkor biztos, hogy a fuvarozásos értékesítés az első értékesítő által teljesített termékértékesítés lesz, így a láncban első értékesítés fog a fuvarozás megkezdésének helyén adózni.
A termékértékesítések közül azokra, amelyek
a) megelőzik azt a termékértékesítést, amelynek teljesítési helye megállapítására a fuvarozással párosuló értékesítések teljesítési hely szabálya alkalmazandó, akkor a teljesítési helye az a hely, ahol a termék – a beszerző nevére szóló rendeltetéssel – a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van;
b) követik azt a termékértékesítést, amelynek teljesítési helye megállapítására fuvarozással párosuló értékesítések teljesítési hely szabálya alkalmazandó, akkor a teljesítési helye az a hely, ahol
a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van. A korábbiakban már láthattuk, hogy láncértékesítés esetén az Áfa tv. 26. § szabályát a láncban kizárólag egy ügyletre lehet alkalmazni. (Áfa tv. 27. § (3) bekezdés)
Az utóbbi értékesítések nem tekinthetők a fuvarozással érintett értékesítéseknek. Eszerint látható, hogy a láncban szereplő azon értékesítések, amelyek megelőzik a fuvarozással érintett értékesítést, szintén a fuvarozás megkezdésének helyén lesznek teljesítettek, azonban azon értékesítések, amelyek követik a fuvarozásos ügyletet, a rendeltetési helyen teljesülnek.
Példa

DAP paritást tekintve a termék útja a következő: Malajzia- Németország- Magyarország. Mindezek alapján, ha a fuvart malajziai adóalany szervezi, akkor a német és magyar adóalany közötti értékesítés teljesítési helye: Malajzia, az Áfa tv. fuvarozással párosuló termékértékesítés teljesítési hely szabálya szerint (teljesítés ez esetben a fuvarozás megkezdésének helye lesz) .

A német és magyar adóalany közötti értékesítés teljesítési helye az Áfa tv. szerint Magyarország, (mert követi a fuvarozással párosuló termékértékesítést) azaz az német adóalanynak be kell jelentkeznie itt adóalanyként, de mentes az adó alól az importált termék értékesítése abban az esetben, ha a termék teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatali vagy külső közösségi árutovábbítási eljárás hatálya alatti állására nincs befolyással, az Áfa tv. 112. § a) pont és 24. § (1) bekezdése alapján.
A német félnek be jelentkeznie tehát Magyarországon, mivel Magyarországon teljesülő termékértékesítést végez. A német társaság áfabevallás benyújtására köteles Magyarországon. A magyar vevőnél nem keletkezik kétszeres adókötelezettség, mivel a német fél a magyar Áfa tv. hatálya alá tartozó, magyar adószámon történő értékesítése adómentességgel jár, tehát az általa kibocsátott számla nem tartalmaz áthárított adót, ha olyan termék értékesítése történik, amely külső árutovábbítási eljárás hatálya alatt áll.
A magyar végső beszerzőnek kizárólag import jogcímen keletkezik áfafizetési kötelezettsége, az Áfa tv. 145. § alapján.
EKAER: 2021. január 1-jétől a bejelentési kötelezettség a korábbi kockázatos termékek tekintetében áll fenn. Mivel szabadforgalomba bocsátás hiányában a Németország és Magyarország között megtett útszakaszon a termék vámfelügyelet alatt áll, a termék nem változik közösségivé, ezért erre az útszakaszra nem kell EKAER-számot kérni.

DDP paritást tekintve általában az eladó az importáló országában megnevezett rendeltetési helyig szállítja az árut, viseli a kockázatokat, minden költséget, az import vámkezelés költségét is, és az árut vámolva adja át a vevőnek, tkp. az eladó köteles a vámfizetésre is.

Vizsgálni szükséges, hogy ebben az esetben, hogy szabad forgalomba helyezés Németországban megtörténik-e mind adójogi és vámjogi szempontból, vagy csak vámjogi szempontból.
a) adójogi és vámjogi szempontból történő szabadforgalomba helyezés
Abban az esetben, ha a szabad forgalomba helyezésre sor kerül Németországban és a felmerülő vám és áfa megfizetése a vámkezelés helye szerinti tagállamban, azaz Németországban megtörténik, akkor az áru közösségiesített áruként kerül leszállításra a magyar vevő részére.
Ebben az esetben a német társaság a saját német adószámáról teljesít egy Közösségen belüli adómentes értékesítést, a magyar vevő egy Közösségen belüli beszerzést.
EKAER kötelezettség a magyar vevőt terheli.
b) adójogi és vámjogi szempontból történő szabadforgalomba helyezés
Abban az esetben, ha Németországban vámjogi szabad forgalomba helyezés történik (42-es eljárás), akkor csak a vám kerül megfizetésre. A felmerülő import áfát a végső rendeltetési helyen kell megfizetni, ebben az esetben a magyar vevő teljesít egy Közösségen belüli beszerzést.
A német adóalany adómentes értékesítésről állítja ki számláját, Magyarországon nem kell bejelentkeznie.
EKAER kötelezettség a magyar vevőt terheli.
The post Termékimport és láncértékesítés appeared first on Adó Online.