fbpx

Utazásszervezés vagy rendezvényre történő belépés?

Általánosságban elmondható, hogy a köznapi értelemben vett rendezvény- és konferenciaszervezés – függetlenül attól, hogy annak keretében szállást, ellátást vagy turisztikai jellegű programokon való részvételt is biztosítanak – a jellegadó tartalma alapján a rendezvények és konferenciák lebonyolítására irányul, vagyis elsődlegesen nem turisztikai célokat szolgál. A turisztikai cél hiánya okán az üzleti utazásokra sem alkalmazható a különös adózási mód, feltéve, hogy az üzleti, illetve szakmai tartalomnak a megvalósítására az utazásszervező által nyújtott szolgáltatás részelemeként kerül sor. Azt, hogy milyen szempontok alapján állapítható meg egy adott, rendezvényszervezésként nevesített szolgáltatáscsomag esetében az, hogy az egyes szolgáltatáselemei alapján elsődlegesen turisztikai vagy egyéb célokra irányul-e, az EUB esetjogát célszerű segítségül hívni.
Az EUB által a C-200/04. ügy kapcsán kimunkált álláspont szerint a különös szabályok alkalmazását nem lehet attól függővé tenni, hogy az utazásnak mi a célja, vagy, hogy mennyi ideig tartózkodik az utas a célországban, mivel ilyen feltételt a Héa-irányelv nem tartalmaz, és ilyen feltételre a szabályozás céljából sem lehet következtetni. Egy ilyen feltétel ugyanis alkalmas lenne arra, hogy különbséget tegyen a gazdasági szereplők között az általuk a célországban kínált tartózkodás célja szerint, és kétségtelenül torzítaná az érintett társaságok közötti versenyt, valamint veszélyeztetné a Héa-irányelv egységes alkalmazását.
Az ISt német korlátolt felelősségű társaság. Tevékenységei keretében egyebek mellett ún. „High‑School”‑ és „College”‑programokat kínál ügyfelei részére. A „High‑School”‑programot olyan 15 és 18 év közötti diákok számára szánják, akik 3, 4 vagy 5 hónapot szeretnének eltölteni külföldi, különösen angolszász országokban található „high school”‑ban vagy ahhoz hasonló középiskolában. Azon jelentkezők, akik részt kívánnak venni a programban, az ISt‑hez nyújtják be jelentkezésüket, amely társaság elbeszélgetést követően dönt a felvételükről. Az ISt vállalja, hogy a kiválasztott személyek részére helyet biztosít a kiválasztott „high school”‑ban. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy amennyiben a „High‑School”‑program az Egyesült Államokban valósul meg, a diákot az ott‑tartózkodás időtartamára egy család fogadja be, amelynek kiválasztása az ISt‑vel együttműködő helyi partnerszervezet bevonásával történik. E szervezet kapcsolattartó személyt biztosít a diák részére abban a városban, ahol a „high school” és a fogadó család lakóhelye található. A diák ugyanezen szervezet közreműködésével más cserediákokkal együtt busszal vagy repülővel megvalósuló körutazáson vehet részt a fogadó állam területén.
Ilyen esetekben az ISt által kínált utazási csomag tartalmazza az Egyesült Államokba való oda‑ és visszautat Frankfurt am Main‑i indulással és idegenvezető biztosításával, a csatlakozó repülőjáratokat Németországon belül, a csatlakozó repülőjáratokat az Egyesült Államokon belül az odaútra az úti célig és a visszaútra, a fogadó család által nyújtott szállást és étkezést, a kiválasztott „high school”‑ban történő oktatást, a partnerszervezet és annak helyi munkatársa által a tartózkodás alatt végzett kapcsolattartást, az előkészületi összejöveteleket és anyagokat és az utazás lemondására szóló biztosítást. Az érettségizettek és egyetemisták számára kínált „College”‑programok esetén a partnerszervezet, amely az ISt‑től kapott díjából kifizeti a kiválasztott „college” tandíját, gondoskodik arról, hogy a résztvevő egytől három negyedévig terjedő időtartamra e „college”‑ba felvételt nyerjen. A fogadó családok helyett a kiválasztott „college” biztosítja a szállást és az ellátást azon résztvevők számára, aki maguk intézik repülőjegyeik beszerzését.
Azt követően, hogy a Finanzamt először az UStG 1993. 25. §‑a alá tartozó „utazási szolgáltatásoknak” minősítette az ISt által végzett tevékenységet, úgy ítélte meg, hogy valójában oktatási vagy képzési célú szolgáltatásokról van szó, amelyek e törvény 23. §‑a (4) bekezdése alapján adómentesek. Mivel a Finanzamt a nyújtott szolgáltatásokat adómentesnek minősítette, amellyel kapcsolatban az előzetesen felszámított HÉA levonása nem lehetséges, csökkentette a társaság 1995‑1997 évekre vonatkozóan bevallott adóra vonatkozó többlet összegét.
A ISt keresettel támadta meg a határozatot az illetékes Finanzgericht előtt, amelyben kérte a három érintett évre vonatkozó előzetesen felszámított adó összegének felemelését. Határozatában a Finanzgericht helyt adott a társaság kérelmének, mivel megítélése szerint a nyújtott szolgáltatások az UStG 1993. 25. §‑a szerinti utazási szolgáltatások, és e törvény 4. §‑ának (23) bekezdése nem alkalmazható.
A Finanzamt fellebbezést nyújtott be a Bundesfinanzhofhoz, amely akként határozott, hogy az felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé: „A 77/388/EGK irányelv 26. cikkében meghatározott, utazási irodákra vonatkozó különös szabályozás egyaránt kiterjed‑e az olyan programszervező tevékenységére, amely saját nevében kínál háromtól tíz hónapig terjedő időtartamú külföldi tartózkodást biztosító ún. »High‑School«‑ és »College«‑programokat, amelyek teljesítéséhez más adóalanyok szolgáltatásait veszi igénybe?”
A fenti ügyben a Bíróság azt is kifejtette, hogy a Héa-irányelv utazási irodákra vonatkozó különös szabályozása a gazdasági szereplők harmadik személyek értékesítéseit és szolgáltatásait felhasználó tevékenysége esetében történő alkalmazásának egyetlen irányadó feltétele az utazási szolgáltatás járulékos vagy nem járulékos jellege.
Amennyiben az olyan gazdasági szereplő, mint az ISt, a nyelvi képzéshez, illetve a nyelvoktatáshoz kapcsolódó szolgáltatáson kívül rendszeresen olyan utazási szolgáltatásokat is kínál az ügyfelei részére, mint például a célországba történő beutazás és/vagy ott‑tartózkodás, amelyek teljesítése érezhetően befolyásolja az utazási csomag árát, e szolgáltatásokat nem lehet pusztán a járulékos szolgáltatások alá sorolni. Ugyanis, a szóban forgó szolgáltatások értéke az ISt által az ügyfelei részére kínált nyelvi képzéshez, illetve nyelvoktatáshoz kapcsolódó szolgáltatások értékéhez képest nem pusztán másodlagos.
Ebből következően annak a megítélése, hogy egy adott szolgáltatás az Áfa tv. XV. fejezete szerinti különös szabályok alá tartozó utazásszervezésnek vagy az áfatörvény általános szabályai alapján adózó rendezvényszervezésnek minősül, nem a szolgáltatás igénybevételének, illetve az annak keretében megvalósuló utazásnak a céljától (üzleti vagy turisztikai cél) függ, hanem attól, hogy maga az utazás járulékos vagy nem járulékos jellegű szolgáltatási elemként teljesül az adott szolgáltatáscsomagban.
Másik jogeset a Skatteverket kontra Srf konsulterna AB C-647/17. számú ügy, melyben az a kérdés merült fel, hogy úgy kell-e értelmezni a Hée-irányelv 53. cikkében foglalt „eseményre történő belépés” fogalmát, mint amely magában foglalja az olyan, ötnapos számviteli tanfolyamból álló szolgáltatást, amelyet kizárólag adóalanyoknak szerveznek, és amely előzetes regisztrációhoz és fizetéshez kötött.  Az Srf konsulterna AB (a továbbiakban: Srf konsulterna) Svédországban létrehozott társaság, amely teljes egészében egy könyvelési, vezetési és bérszámfejtési tanácsadással foglalkozó szakmai egyesület tulajdonában áll.
A társaság tanácsadók részére díj fizetése ellenében képzést és továbbképzést nyújtott. Srf konsulterna – többek között – 30 órás szemináriumokat tartott, amelyek öt napra voltak elosztva, egynapos szünettel a szeminárium közepén. Ezeket a szemináriumokat kizárólag olyan szakembereknek nyújtjották, akik Svédországban telepedtek le, vagy ott állandó telephelyük van/volt, függetlenül attól, hogy tagjai‑e annak a szakmai egyesületnek, amely az Srf konsulterna tulajdonosa. A tantervet előre eldöntötték, és feltételezték, hogy a résztvevők rendelkeznek korábbi számviteli ismeretekkel és tapasztalattal, noha az hozzáigazítható a ténylegesen résztvevők kompetenciaszintjéhez. A szemináriumokat egy konferenciaközpontban rendezik meg.  A résztvevőknek előzetesen regisztrálniuk kellett, és részvételüket a képzés megkezdését megelőzően el kellett fogadtatni. Az Srf konsulterna tehát információkkal rendelkezett a résztvevők személyéről, például nevéről, címéről, személyi azonosító számáról vagy regisztrációs számáról. A fizetés előre történt, az egyes szemináriumait különböző svédországi helyszíneken, míg más szemináriumokat más tagállamokban kerültek megrendezésre.
A svéd adójogi bizottság a társaság kérelmére a szolgáltatást illetően adójogi állásfoglalást bocsátott ki, amelyben megállapította, hogy bár a képzések egy részét Svédországtól eltérő tagállamokból tartották, azokkal összefüggésben Svédországban kell adót fizetni, ugyanis véleménye szerint a teljesítés helyét az adóalany megrendelők letelepedésének helye alapján kellett megállapítani. Álláspontja szerint az eseményekre történő belépés fogalmát úgy kell érteni, mint amely a valamely helyre történő belépéshez való jogot jelenti, márpedig a társaság szolgáltatásai a képzéseken való részvételhez fűződő jogok gyakorlásának biztosítására irányulnak.
Az adójogi bizottság keresetet indított a legfelsőbb közigazgatási bíróság előtt. E bíróság azonban az eljárás felfüggesztése és a Bíróság előzetes döntéshozatal érdekében történő megkeresése mellett döntött, és azzal a kérdéssel fordult a Bírósághoz, hogy az eseményekre történő belépésre vonatkozó szolgáltatások kifejezés magában foglal-e olyan szolgáltatásokat, mint amelyről az alapügyben szó van. A Bíróság előzetesen emlékeztetett rá, hogy a Héa-irányelv 44. és 45. cikke (Áfa tv. 37. §) rögzíti a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének meghatározására irányuló általános szabályt, míg a 46-59a. cikkei (Áfa tv. 38-49. §) a különös kapcsoló elveket. A különös szabályok nem értékelhetők az általános szabály alóli kivételként, amelyeket szigorúan kellene értelmezni, illetőleg az általános szabály sem élvez elsőbbséget a különös szabályokkal szemben, inkább kiegészítő szerepet tölt be. Ha ugyanis valamely szolgáltatás megfelel a különös szabályokban foglalt követelményeknek, úgy a teljesítés helyét a speciális szabály alapján kell megállapítani, amennyiben pedig a különös szabályok nem alkalmazhatók, úgy a szolgáltatás az általános szabály hatálya alá tartozik.
A Bíróság a rendelkezésre bocsátott információk alapján kétséget kizáróan megállapította, hogy a képzések olyan egynapos megszakítást magukban foglaló ötnapos szemináriumok voltak, amelyeket Svédországtól eltérő tagállamban tartottak, és amelyek az adóalanyok fizikai jelenlétével jártak, tehát a Héa-vhr. 32. cikke alkalmazásában vett oktatási eseménynek minősültek. Az adóalanyok részére díj ellenében biztosított, szemináriumokra történő belépés szükségszerűen magába foglalja a képzésen való részvétel lehetőségét, vagyis a részvételi jog olyan szorosan kapcsolódik a szemináriumokra történő belépéshez való joghoz, hogy azok között a teljesítési hely szabály szempontjából különbség nem tehető. Ezen kívül emlékeztetett az EUB arra is, hogy a Héa-irányelv szolgáltatásnyújtások teljesítési helyét meghatározó rendelkezéseinek célja az olyan joghatósági összeütközések elkerülése, amelyek kettős adóztatáshoz, vagy az adóztatás elmaradásához vezetnek. Ezért az adóztatásnak lehetőség szerint azon a helyen kell történnie, ahol a terméket felhasználják, illetve a szolgáltatást igénybe veszik.
Következésképpen a Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy az olyan képzések nyújtása, amelyek meghatározó eleme a belépés, illetőleg a részvétel biztosítása, azon tagállamban adókötelesek, amelyben a képzéseket tartották.
The post Utazásszervezés vagy rendezvényre történő belépés? appeared first on Adó Online.