Hírek

Habár az utóbbi években, különösen a #metoo mozgalom feléledése óta, lassanként egyre nő a tudatosság a munkahelyi szexuális zaklatások megelőzésével, felismerésével és az azzal szemben való jogi fellépéssel kapcsolatban, még mindig jelentős a rejtve maradó esetek száma. Ennek sokféle oka van, többek között az, hogy az érintettek számára sem feltétlenül világos, milyen magatartásokat tarthatunk jogi értelemben munkahelyi szexuális zaklatásnak.
A munkahelyi szexuális zaklatás hazai és uniós jogi definíciója
A munkahelyi (szexuális) zaklatás jogi definícióját az az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) határozza meg. Eszerint zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek valamely, a törvényben meghatározott védett tulajdonságával (pl. nem, fogyatékosság, bőrszín, politikai vélemény stb.) függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása.
Ez a definíció szinte szó szerinti átvétele az alapul fekvő, antidiszkriminációs tárgyú európai uniós irányelvek zaklatásról illetve szexuális zaklatásról szóló definícióinak. Amennyiben a munkahelyi zaklatás, szexuális zaklatással összefüggésben jogi eljárást indítanak akár bíróság, akár az az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (a továbbiakban: AJBH) mint az Ebktv. sérelme esetén felkereshető hatóság előtt, az eljáró bíróság vagy hatóság köteles a magyar definíciót az uniós joggal összhangban értelmezni. Ez a szinte szó szerinti egyezés okán többnyire nem is jelent problémát.
A „quid pro quo zaklatás” jellegzetességei
A nemi alapon történő foglalkoztatási diszkrimináció elleni védelmet szabályozó 2006/54/EK irányelv kifejezetten utal arra, hogy a (szexuális) zaklatásnak van egy speciális formája is: ide tartozik bármilyen kevésbé kedvező bánásmód, amelynek alapja, hogy egy adott személy visszautasítja, vagy tűri a (szexuálisan) zaklató magatartást. Ez a szakirodalomban „quid pro quo”, vagyis „valamit valamiért” típusú, másképpen: zsarolásos (szexuális) zaklatás. Míg tehát a zaklatás leggyakoribb esetköreit megfogalmazó általános definíció a szexualitáshoz vagy valamilyen védett tulajdonsághoz kapcsolt, az emberi méltóságot sértő, nemkívánt (támadó, megalázó stb.) magatartás, a zsarolásos zaklatás kicsit más karakterű, egyúttal alattomosabb előfordulási forma. A quid pro quo szexuális zaklatás lényege, hogy az elkövető valamilyen munkahelyi hátrány elmaradásával vagy munkahelyi előny biztosításával kecsegteti a zaklatott személyt, és cserébe szexuális jellegű előnyöket kér.
Fontos, hogy az uniós joggal összhangban való értelmezés követelménye alapján a magyar definíciót is e tágabb értelemben kell értenünk, amely magában foglalja ez utóbbi esetkört is.
A következő példával illusztrálhatjuk ezt a tényállást. A csoportvezető a kolléganőjét randira hívja, de ő nem kíván vele kapcsolatot létesíteni. Erre a vezető ajánlatot tesz neki, hogy amennyiben igent mond, a teljesítményértékelésnél majd ezt figyelembe veszi, és olyan javaslatot fog tenni a felsővezetésnél, hogy a hölgy az éves bónusz legmagasabb elérhető összegét kapja. A „valamit valamiért” szexuális zaklatás még rosszabb esete, amikor valamilyen munkahelyi hátrány elkerülése lesz a tét. Például, ha az említett csoportvezető a randevút azzal akarja kicsikarni a kolléganőből, hogy megfenyegeti, hogy amennyiben ennek nem tesz eleget, úgy a felsővezetés számára arra tesz javaslatot, hogy megvonják a heti két nap home office-t, amire családi okokból nagy szüksége van.
A magyar joggyakorlatban viszonylag kevés példát találunk arra, hogy bíróság vagy hatóság zsarolásos jellegű szexuális zaklatást bírált volna el. Ilyen ügyként tarthatjuk számon azt, a korábbi Egyenlő Bánásmód Hatóság elé vitt jogvitát, melyben a kérelmezővel a közvetlen felettese kívánt szerlmi viszonyt kezdeményezni többféle módon (virágot vitt neki, üzeneteket írt stb.), de kolléganője ezt visszautasította. Az elkövető ezt követően azzal kezdte hitegetni, hogy elintézte: a határozott idejű kinevezése helyett határozatlan idejűt kapjon. Később ezt megváltoztatva azzal fenyegette, hogy még az újabb határozott idejű kinevezését sem fogja megkapni (EBH/164/2018. sz. eset). Egy másik, munkaügyi perben elbírált esetben a zaklató munkatárs próbálkozásait visszautasította a kolléganője, ami miatt a zaklató őt fenyegette, és azzal zsarolta, hogy ha továbbra is ellenáll, elveszíti a munkahelyét (Fővárosi Ítélőtábla Mf. 31.241/2022/10.).
Hogyan lehet bizonyítani a zsarolásos szexuális zaklatást?
Az alapul fekvő uniós irányelveket követve a magyar jog is könnyített bizonyítási rendet ír elő a (szexuális) zaklatás áldozatainak, ha az ilyen magatartásokkal szemben jogi utat kívánnak igénybe venni. Csupán azt kell alátámasztaniuk, hogy adott időben rendelkeztek a szóban forgó védett tulajdonsággal, továbbá hogy kialakult körülöttük a zaklatásos jellegű hátrány. Quid pro quo zaklatás esetén tehát azt kell valószínűsíteni, hogy megtörtént a munkahelyi előnyök, hátrányok kilátásba helyezése a szexuális előny nyújtásával összefüggésben. Kiemelendő, hogy az „alátámasztás” a zaklatást állító munkavállaló esetén nem is bizonyítást, hanem csupán valószínűsítést jelent (vagyis mindezt hihetővé, elfogadhatóvá kell tennie az eljáró bíróság, hatóság előtt). Ennek sikeressége esetén követően a munkáltatóra fordul a bizonyítási érdek és teher: az Ebktv.-ben részletesen meghatározott hivatkozási alapok bizonyítását mentheti ki magát a (szexuális) zaklatás „vádja” alól.
A zsarolásos szexuális zaklatást ezzel együtt is igen nehéz kimutatni. Ennek az az oka, hogy a zsarolás következtében többnyire előfordul, hogy az érintett munkavállaló a presszúra hatására eleinte együttműködik a zaklatóval, és pl. elmegy vele randevúzni, ebédelni, nem hárítja el az érintését, más módon fogadja a közeledését. Ezzel kapcsolatban a zaklató személy akár bizonyítékot is tud majd felmutatni: például egy olyan üzenetváltást, amelyben a zaklatás áldozata is – legalábbis látszólag – szívesen benne van a flörtben. Vagy tanúkkal igazolja, hogy párként jelentek meg egy szórakozóhelyen, munkahelyi bulin. Ez igen megtévesztő lehet, mert természetesen a konszenzuális alapon zajló munkahelyi románcot nem tiltja a törvény, így könnyen az a látszat kelthető az eljárás során, hogy ez nem volt más, mint egy szabad elhatározáson alapuló szerelmi viszony. Persze ha az egész történet mögött egy zsarolás áll, ez arra utal, hogy a zaklató személy nem valódi romantikus kapcsolatot akart, hanem hatalmi helyzetét kihasználva valójában tárgyiasította az érintettet, ami egy súlyosan emberi méltóságot sértő, vagyis a zaklatás definíciójának megfelelő magatartás.
Az eljárás során tehát annak valószínűsítésére van szükség a zaklatott munkavállaló részéről, hogy a látszat ellenére a zsaroló magatartás állt a háttérben. Ennek során különös nehézséget jelenthet az is, hogy a zaklató interakciók többnyire négyszemközt mennek végbe, tanúk vagy írásbeli nyom nélkül. A magyar joggyakorlat igen nagyvonalú álláspontot alakított ki e téren. A Kúria egy jelentős döntése szerint az egyéb peradatoktól, és a hátrány jellegétől, súlyától, körülményeitől is függően az érintettek ellentmondásokkal nem terhelt, túlzások nélküli, egyező, illetve közvetett bizonyítékokkal, mások hasonló jellegű sérelmeivel megtámogatott előadása is elegendő lehet a hátrány valószínűsítéséhez (Pfv.21.570/2018/7.).