fbpx

Végelszámolás és a tagi kölcsön viszonya

A végelszámolási eljárásra a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 94-115/A. § vonatkoznak, a végelszámolási időszakban követendő számviteli előírásokat pedig a végelszámolás számviteli feladatairól szóló 72/2006. (IV.3.) Korm.rendelet tartalmazza. Végelszámolásnak csak a nem fizetésképtelen társaságok megszüntetése esetében van helye, mely indulhat a társaság legfőbb szervének határozata alapján vagy a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárásban hozott határozata alapján (kényszertörlés), a könyvvizsgálatra nem kötelezett társaságok, egyéni cégek esetében pedig lehetőség van egyszerűsített eljárás lefolytatására.
A végelszámolás tárgya a cégnek az a vagyona, amellyel a cég a végelszámolás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet azt követően a végelszámolás folyamata alatt szerez.
Nem kell ideérteni a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 4. § (3) bekezdésében meghatározott vagyoni elemeket, melyek az alábbiak:
a) a jogszabályban meghatározott természetvédelmi oltalom alatt álló földterület (nemzeti park, fokozottan védett terület, nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó terület), külön jogszabályban meghatározott nemzeti vagyonban lévő műemlék, valamint az olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló vagyon, amely tekintetében a gazdálkodó szervezet jogszabály vagy szerződés alapján tulajdonosi jogokat, vagyonkezelői jogot vagy más, használatot biztosító jogot gyakorol, az említett vagyonkezelői jog és más, a használatot biztosító jog,
b) a vízitársulatok tulajdonában, vagyonkezelésében, használatában lévő vizek, vízilétesítmények és a vízitársulatoknak a közfeladatok ellátásához szükséges elkülönített vagyona;
c) a kárpótlás céljára elkülönített föld, a törvényben meghatározott földalap és a kárpótlási árverésre kijelöléssel nem érintett, illetve a kárpótlási árverésből visszamaradt földterület;
d) a gazdálkodó szervezet vagyonából az az ingatlan, amely – a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény 7. § (1) bekezdésében foglaltak alapján – a Kormány által jóváhagyott jegyzékben szerepel;
e) az adós munkavállalójának munkabéréből – külön jogszabály rendelkezései szerint – levont, valamint a csődeljárás, illetve a felszámolási eljárás tartama alatt levonásra kerülő szakszervezeti vagy egyéb érdek-képviseleti tagdíj,
f) a munkavállaló munkabéréből jogszabály rendelkezései szerint a csődeljárás elrendelésének időpontjában vagy a felszámolási eljárás kezdő időpontjában már levont, de még be nem fizetett közteher,
g) a munkavállaló munkabéréből levont, de még ki nem fizetett tartásdíj és egyéb végrehajtás alá eső tartozás,
h) az adós birtokában lévő olyan vagyontárgy, amelyre az eladó a tulajdonjogát a vételár teljes kiegyenlítéséig fenntartotta, ide nem értve, ha azt már az adós a vételár kiegyenlítése előtt jogszerűen – beépítéssel, feldolgozással vagy átalakítással – új vagyontárgy létrehozására felhasználta, és ezzel a vagyontárgy az új dolog elválaszthatatlan részévé vált.
A végelszámolás kezdő időpontja a jogutód nélküli megszűnésről rendelkező határozatban megállapított időpont, mely nem lehet korábbi, mint a határozat kelte. A végelszámolás időszaka a végelszámolásnak a határozatban szereplő kezdő időpontjától a végelszámolás befejezésének időpontjáig, illetve a gazdálkodó törlését követően- a vagyonnak a tulajdonosok részére történő kiadásáig terjed.
A végelszámolás időszaka alatt a gazdálkodóra a Számv. tv., illetve a Korm. rendelet rendelkezéseit a Cégtv. rendelkezéseinek figyelembevételével kell alkalmazni. A végelszámolást a végelszámolás kezdő időpontjától számított 3 éven belül be kell fejezni. A végelszámolás általában egy éven belül befejeződik, előfordul azonban, hogy a körülmények nem teszik lehetővé, hogy az egy éven belül befejeződjön. Amennyiben a végelszámolás 12 naptári hónap alatt nem fejeződik be, a végelszámolás időszaka alatt az üzleti évek időtartama 12 hónap, míg az utolsó üzleti év 12 naptári hónapnál rövidebb is lehet.
Ha a végelszámolás három éven belül mégsem fejeződik be, akkor a cégbíróság elrendeli a kényszertörlést.
A végelszámolás önkéntes elhatározása esetén a társaság legfőbb döntéshozó szerve határozatot hoz a cég jogutód nélküli megszűnéséről, illetve a végelszámolás elrendeléséről. A határozatban döntenek a végelszámolás kezdő időpontjáról, a végelszámoló személyéről, a cég vagyoni részesedésével működő jogalanyok, valamint a részvételével működő alapítvány vagy egyesület sorsáról is.
A végelszámolás kezdő időpontjában a társaság vezető tisztségviselőjének megbízatása megszűnik. A végelszámolás kezdő időpontjától a cég önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztégviselőjének a végelszámoló minősül.
A végelszámoló a végelszámolás megindítását változásbejegyzési kérelemben köteles bejelenteni a cégbíróságnak, melyben fel kell tüntetni
– a végelszámolás megindítását elrendelő határozat keltét,
– végelszámolás kezdő időpontját,
– a végelszámoló nevét, adóazonosító számát, lakóhelyét, születési helyét, anyja nevét; jogi személy esetén székhelyét, cégjegyzékszámát, nyilvántartási számát.
A cégbíróság a végelszámolás megindításáról végzést hoz.
Végelszámolás kapcsán számos kérdés felmerülhet, ilyen például a tagi kölcsön rendezésének esete.
A következőkben a témát érintő gyakori kérdést, és az ehhez kapcsolódó Kúriai döntést mutatunk be.
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás: Adózó legfőbb szerve elhatározta a cég jogutód nélküli megszűnését, a végelszámolás elrendelését, a végelszámolás kezdő időpontjaként 2017. január 1. napját megállapítva. A végelszámolás bejelentését követően az erről szóló hirdetmény 2017. február 15. napján jelent meg a Cégközlönyben, megjelenését követően 40 napon belül senki nem jelentett be hitelezői igényt. A végelszámolási eljárását lezáró beszámolójának mérlegtételei között 5.000 Ft rövid lejáratú és 695.899.000 Ft hosszú lejáratú kötelezettséget (tagi kölcsönt) szerepeltetett.
Az adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló végelszámolási eljárást lezáró ellenőrzést folytatott 2017. január 1. napjától 2017. október 31. napjáig terjedő időszakra, és adózó terhére társasági adó adónemben összesen 57.546.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyet teljes egészében adóhiánynak minősített. Az adóhiány összege után adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel. Adózó még a jegyzőkönyv kézhezvételét megelőzően,2008. január 17-én a cég törlésére irányuló kérelmét a Cégbíróságnál visszavonta, bejelentette, hogy a legfőbb szerve döntött a végelszámolás megszűnéséről az üzleti tevékenység folytatása érdekében. A Cégbíróság adózói kérelemre a végelszámolási eljárást megszüntette.
Adózó fellebbezése folytán eljárt adóhatóság a 2018. május 28. napján kelt 2235178180 számú határozatával az indokolási rész megváltoztatásával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntésében kifejtette, hogy a végelszámoló az 1771-es záró bevallást és a végelszámolás záró dokumentumait benyújtotta az adóhatósághoz, ezzel tevékenységét befejezte. A záró dokumentumokat a társaság legfőbb szerve elfogadta, ezáltal a társaság kinyilvánította azt a szándékát, hogy a társaság meg kíván szűnni, s a végelszámolási eljárást befejezettnek tekinti. Adózó a tagi kölcsönből eredő kötelezettségeket nem rendezte, mivel a Ctv. 94. § (1) bekezdés alapján a társaság végelszámolással történő megszűnését határozta el, és a végelszámoló a végelszámolást befejezte, a záró bevallást benyújtotta, a tagok pedig hitelezői igényüket nem jelentették be.
Adózó végelszámolással kíván megszűnni, e magatartásából következően a tagi kölcsönök elengedésre kerültek. Az adózás előtti eredmény meghatározása során azonban figyelmen kívül hagyta az elengedett kötelezettséget és nem vette figyelembe, mint egyéb bevételt. Nézete szerint a társaságnak tisztában kellett volna lennie azzal, hogy a Ctv. 112. § (5) bekezdése alapján nem tudja a végelszámolást mindaddig befejezni és megszűnni, amíg a társaságnak ismert tartozása áll fenn. Hangsúlyozta, hogy a Ctv. 113. § által biztosított jog nem teszi semmissé vagy hatálytalanná a végelszámoló által lefolytatott eljárást és az ennek során meghozott gazdasági döntéseket különös tekintettel arra, hogy a végelszámolás bejegyzésre került a cégjegyzékbe. A törvény által előírt, a végelszámolás befejezéséhez kapcsolódó bevallás érvényességét nem befolyásolja, ha adózó úgy dönt, hogy tovább kíván működni, a záró bevallásokat akkor is be kell nyújtani, ha a társaság törlésére nem kerül sor, a továbbműködésről dönt vagy felszámolási eljárás kezdődik, hiszen ezen esetekben új bevallási időszak indul. Utalt arra is, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 87. § (2) bekezdése alapján a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés ellenőrzéssel lezárt időszakot teremt, így a tevékenység folytatása esetén új bevallási időszak kezdődik.
Adózó keresetében az első- és másodfokú határozatok megsemmisítését kérte azok jogsértő jellege miatt. Hangsúlyozta, hogy az adóhatóság a végelszámolás időtartama alatt 2015. január 1. és 2016. december 31. napjáig tartó valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedő adóellenőrzést folytatott le megállapítás nélkül, ezt követően határoztak a felperesi adózó tulajdonosai a végelszámolás befejezéséről. Álláspontja szerint a tulajdonosok nem hitelezők, annak fogalmát a Csőd tv. 57. § (1) bekezdés h) pontja szabályozza, jelen eljárás azonban a Ctv. hatálya alá tartozik. Nézete szerint az Art. 1. § (7) bekezdése nem ad alapot az adóhatóságnak az elengedett követelés átminősítésére. Az adóhatóságnak csak arra lenne lehetősége, hogy a Ctv. rendelkezései szerint jelezze a Cégbíróság felé, hogy megítélése szerint akadálya van adózó végelszámolási eljárás befejezésének, melynek alapján vagy a végelszámolás folytatására kötelezné adózót a Cégbíróság vagy, ha a végelszámolási eljárás alatt nem tesz eleget kötelezettségének, akkor kényszertörlését lehet elrendelni. Az adóhatóság nem tudott megjelölni határozatában olyan jogszabályhelyet, amely alapján adózó tulajdonosainak döntését módosíthatja és annak következményeként adót vethet ki.
Az elsőfokú bíróság adózó keresetét megalapozottnak találta. Hangsúlyozta, hogy az adójogi jogviszonyok elbírálása során elsődlegesen az adójogszabályok, jelen esetben az Art. és a Tao. tv. alkalmazandók és értelmezendők. Egyéb jogágak szabályai a tényálláshoz kapcsolódóan, de csak másodlagosan tekintendők irányadónak. Ugyanakkor álláspontja szerint e másodlagos vizsgálattól nem lehet eltekinteni, ezért hangsúlyos az érintett ügyletnek a jogi vizsgálata is, amelyet az adóhatóság át kíván minősíteni. Utalt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:8. § (3) bekezdésére, mely szerint jogról lemondani vagy abból engedni kifejezett jognyilatkozattal lehet, ezt a jognyilatkozatot azonban nem lehet kiterjesztően értelmezni.
Nem értett egyet azzal az adózói állásponttal, hogy a tag nem minősülhetne hitelezőnek, mert a Csőd tv. 57. § (1) bekezdés h) pontja szerint a tulajdonos hitelezői igényét az összes hitelezői igény mögé sorolja, másrészt a társaság ezt kölcsönként tartja nyilván visszafizetési kötelezettség terhével. A tagi kölcsön mind fogalmában, mind a könyvelés szempontjából hitelezői igénynek tekintendő.
A Ctv. 102. § (1) bekezdés c) pontja alapján a bejelentés elmulasztása vagy késedelmes teljesítése nem jár jogvesztéssel. Fennáll egyfajta ellentmondás a tagok magatartása vonatkozásában, ugyanakkor a Ptk. irányadó előírásai alapján lemondásra vonatkozó kifejezett nyilatkozatok nem születtek.
Ugyanakkor az sem állapítható meg, hogy célzott adóelkerülést kívánt adózó realizálni, hiszen a tagok bejelentkezése ellenére adózó nem próbálta meg a kölcsönt leplezni vagy más jogcímen könyvelésébe átvezetni. Így a bíróság álláspontja szerint az ügylet valódi tartalma éppen adójogi szempontból nem változott és nem állapítható meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének sérelme, amelyek alapját képezhetik a megalapozott és jogszerű adóhatósági átminősítésnek.
Hangsúlyozta, hogy a törlés iránti változás bejegyzési kérelem önmagában joghatás kiváltására nem alkalmas. A változás bejegyzés érdemi átvezetéséhez a Cégbíróság határozata szükséges. Az adóhatóság nem élt a Ctv. 62. § (4) bekezdésben biztosított jogkörével és adózó még az ellenőrzés jegyzőkönyvének kézhezvételét megelőzően döntött a törlési kérelem visszavonásáról és tovább működéséről. Így adózó a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével ellentétes magatartása abban a tekintetben sem érhető tetten, hogy a jegyzőkönyvben foglaltak alapján a biztos adóhatósági megállapítás tudatában döntött volna akként, hogy a társaságot ismét működővé teszi. Nézete szerint a legfőbb szervnek joga van arra, hogy saját határozatát mindaddig hatályon kívül helyezze, illetve módosítsa, amíg annak végrehajtása, a változások cégjegyzékbe történő bejegyzése meg nem történik a Ctv. 33. § (3) bekezdése alapján, illetve a BDT 2011.2773. számú döntés figyelembevételével. Miután az adóhatóság részben a törlés benyújtásának tényére alapozta döntését, nem a végelszámoló által benyújtott, a Ctv. 111. §-ban foglalt záró dokumentációban foglaltakra, így az Art. 87. § (2) bekezdés alapján adójogi szempontból nem válik relevánssá annak a ténye, hogy a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzéssel lezárt időszak keletkezik, hiszen adózó minden esetben könyvelésében számviteli szempontból is funkciójában mutatta ki a tagi kölcsönöket.
Az adóhatóság szerint nincs annak jelentősége, hogy a végelszámolás alatt álló társaság tevékenységének tovább folytatásáról döntött, mivel az adóhatóságnak a végelszámolási eljárás alatt benyújtott bevallást vizsgálnia kellett és a bevallást alátámasztó iratanyagra tekintettel kellett döntését meghoznia. Arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete hiányos és nem felel a Pp. 346. § (5) bekezdésében foglaltaknak, ugyanis nem volt megállapítható, hogy a bíróság a Kp. melyik rendelkezése alapján semmisítette meg az adóhatóság határozatát az elsőfokú döntésre is kiterjedően.
A Kúria szerint a végelszámolással összefüggésben végzett adóellenőrzés kapcsán az Art. nem rendelkezik olyan különleges szabályokról, amelyek azt tartalmaznák, hogy a végelszámolási eljárás során hozott társasági döntésekkel lezárul azoknak a tényeknek a köre, amelyeket figyelembe kell venni az adóellenőrzés során. Nincs olyan törvényi szabály, ami kizárná a tulajdonosoknak a cég működésének továbbfolytatásáról szóló döntése figyelembevételét a végelszámolás folyamata alatt. (Ctv. 113. §) Márpedig, ha a végelszámolás alapján történő megszűnés nem következett be, akkor a tagi kölcsön változatlanul fennáll, erre figyelemmel nem lehet az Art. 1. § (7) bekezdés alapján megállapítani, hogy arról az azt nyújtó tulajdonosok lemondtak. Ha pedig nem áll fenn a lemondás ténye, akkor nincs elengedett követelés, ami a társaságnál bevételt képezne és társasági adó megállapítására alapot adna.
Az elsőfokú bíróságnak a fenti tényekre figyelemmel kellett volna döntenie az adóhatósági határozat jogszabálysértéséről, nem kellett elemeznie és értelmeznie a jogról való lemondás gyakorlását szabályozó Ptk. előírást és ezzel összefüggésben állást foglalni a rendeltetésellenes joggyakorlásról.
Ha a társaság a végelszámolási eljárás folyamata alatt továbbműködés folytatásáról dönt a társaság könyveiben szereplő tagi kölcsönt nem lehet elengedettnek tekinteni és erre figyelemmel a társaság terhére társasági adó fizetési kötelezettséget megállapítani.
A fentiek alapján az adóhatósági határozat jogszabályt sértett, erre figyelemmel az indokolás részbeni módosításával az elsőfokú bíróság ítéletét a Kúria hatályában fenntartotta. (Kúria Kfv. 35.048/2019/7.)
The post Végelszámolás és a tagi kölcsön viszonya appeared first on Adó Online.